Szövetség
Franciaország nyájasan bebillegette magát a házamba, amibe hosszú idő elteltével, most először tettem be függetlenül a lábamat. Milyen szépnek is tűnik így minden. Egy pillanatra megtorpantam.
- Mi a baja Anglia? - tettetett aggodalommal nézett rám, mire végre újra összekaptam magamat.
- Semmi, csak annyira rég voltam már itt, hogy kicsit elveszettnek érzem magam... - mintha nem is itthon lennék...ki vagyok én?
- Ha!, csak nem azt akarod mondani, hogy eltévedtél a saját otthonodba? - nem...csak a hosszú idő alatt, elfelejtettem, hogy ki is vagyok én....
- Ne bolondoz már Francis! Ahh...hihetetlen vagy...
-Azt mondod... - gúnyosan mosolygott. Rosszat sejtek... Összehúztam a szemöldökömet. Mi ez a gúnyos vigyor? - Még is én vagyok az egyetlen barátod, nem igaz? - mi? honnan tudja? honnan tudja, hogy ő az egyetlen aki meglátogat?!
-Pff...miről beszélsz? Sosem barátkoztam veled. Te jössz hozzám folyton...
-Akkor miért engedtél be? - egy lépéssel közelebb lépet. - Ha, Anglia? - még egy lépést tett előre.
-Háát...én csak.... - hátrálni kezdtem.
-Tudom hogy fontos vagyok neked... - a falhoz szorított, és a fülemhez hajolt. - nem baj Arthur...
- Ne...nem kérsz egy teát? - mondtam, mivel jobb nem jutott eszembe. Miért kellet ilyen közel hajolnia?
-Haha, miért pirultál el így, England? - eleresztett a faltól, és gúnyosan nevetgélt tovább. Úgy látszik csak szórakozni jött ide...
- Most komolyan, mi a frászért kellet ezt csinálnod?! - kiáltottam rá. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről...idióta...ne szórakozz velem!
-Most meg miért húztad fel így magad? - bájgúnárosan mosolygott. Valahogy...mégis aranyosnak tűnt. Ő volt az egyetlen, akinek az eszébe jutottam... - és mi lesz a teámmal?
-Mond csak Franciaország, miért jöttél ide? - a konyha felé indultam, hogy elkészíthessem a teát amit ígértem neki, így utólag már megbánva.
-Mondtam már! Unalmas az élet, ha nincs kit piszkálni!
-De most komolyan...miért vagy itt, ha egyszer utálsz?
-Arthur... - a hangja lágyan csengett, mintha csak harang szólna. Bársonyos, könnyed, szelíd. Mi ez a komolyság...nem értem... - Én nem utállak.... - gyorsan hátra kaptam a fejem a konyhapult mellől, az ajtófának támaszkodó Franciaországra. Mondani akartam valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon. Nem számít, hogy előtte mennyit piszkált, az a fontos, hogy most itt van. Miattam. Azért van itt, mert érdeklem. Mert érdekli hogy mi van velem. Nem úgy, mint mindenki mást... - Mindig kell valaki, akivel szórakozhat az ember! - felnevetett, majd leült a konyha székre.
-Idióta! Ha egyszer komoly dologról kérdezlek, akkor válaszolj is komolyan?! Mi a frászért jöttél ide, ha egyszer állandóan csak piszkáljuk egymást!! - üvöltettem rá idegességemben. Nem értem...egyszerűen nem értem mi jár a fejébe....
-Ez egyszerű Anglia. Most már te is ugyanolyan ország vagy mint mindenki más itt Európában. Szemmel akarom tartani hogy mit művelsz. - csak ezért? hogy felügyelj rám, hogy nem e akarlak megtámadni?
-Akkor el is mehetsz! Sosem fogok rád támadni...túl nagy falat vagy te nekem. - nem lennék rá képes...legyőzni téged...nem!
-Olyan ellenséges vagy velem...kicsit rosszul esik! Milyen ember vagy te?! Nem hogy inkább illendő fogadtatásban részesítenél, és rózsa szirmokkal árasztanád el házadat érkezésemkor.
-Álmaidban! Selyem úr.
-Tudod, amikor egyedül vagy, az a legfájóbb dolog a világon. Mindenki igényli a társaságot, és senki se szeret egyedül lenni. A művészet az, ami otthon nyújthat az ilyen elfáradt lelkeknek. Én vagyok a művészet, és tárt karokkal várlak Anglia. - most ez mi már megint?
-Nem kell kerülgetned a forró kását... csak mond hogy mit akarsz!
-A barátságodat. A szövetségesed akarok lenni. - komolyan nézett rám. Szinte már parancsolóan. Azok után amiket tett, nem tudom hogy gondolja, hogy most csak úgy szövetségesek lehetünk. Mindenesetre nem engedhetem meg magamnak hogy visszautasítsam a barátságát.
-Felőlem. - kiöntöttem a teát a csészéjébe, majd megálltam előtte. - Szükségem van barátokra. Szükségem van rád. Csak ezért...semmi másért. - hátat fordítottam neki, és letettem a teáscsészét a helyére.
-Tudom. - megfújta a teát, majd belekortyolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése